Korcula

A 279 km2 területű sziget az Adria hatodik legnagyobb szigete. Horvátország déli részén, Dubrovnik közelében fekszik mindössze1270 méter távolságra a Peljesac félszigettől.

Korcula igazi felvirágzása a Dubrovniki Köztársaság és a velenceiek uralkodása alatt volt megfigyelhető. A sziget és a város gazdag és viharos történelmi múltról tanúskodik. Érdemes megtekinteni a 15. századból származó Szent Márk székesegyházat Tintoretto oltárképével (1550), Gabrielis kastélyát (16. sz.), vagy a Fejedelmi udvart (14. sz.).1483-ban Korcula előtt folyt le az a küzdelem is, melyben az aragóniaik legyőzték a velenceieket, és fogságba ejtették a korculai születésű Marco Polo-t.
A sziget nagy része egyébként mediterrán növényzettel, helyenként fenyőerdővel borított terület. A sziget homokos talaján érő szőlőfürtökből kiváló minőségű, nemes borok készülnek (pl. a maraština, a grk, vagy a híres pošip). Hangulatos, pálmafákkal szegélyezett tengerparti sétány, éttermek, bárok, múzeumok, nyári kulturális folklór és zenei rendezvények szolgálják a turisták kellemes időtöltését . A szigetet mindennapos kompjárat köti össze a parttal ( 6 órától 22 óráig, naponta 14 járat ). Tipikus dalmát sziget mediterrán klímával, kristálytiszta tengerrel, szép öblökkel, kavicsos és sziklás strandokkal és környező szigetekkel. Tipikus dalmát sziget mediterrán klímával, kristálytiszta tengerrel, szép öblökkel, kavicsos és sziklás strandokkal és környező szigetekkel.
Mivel a komp Korcula városban köt ki, az úti cél megközelítése a kisgyermekes családok számára is egyszerű. Ma a sziget a régió leglátogatottabb üdülőhelyei közé tartozik.

A város történelme

A szigeten már az újkőkorban is laktak emberek, amint ezt a megtalált temetkezések is mutatják. Az első települést valószínűleg a föníciaiak létesítették, őket a görögök követték, akik Knidosz néven alapítottal itt kolóniát. A sziget erdei kiváló alapanyagot adtak a hajóépítéshez és a sziget első nevét (Korkyra Melaina = Fekete Korfu) is feketefenyő erdeiről kapta. A római korban a sziget Dalmácia provincia része volt. A 7. század-ban az avarok segédnépeiként szlávok érkeztek ide és a barbárok térhódításával egyidejűleg az itáliai eredetű lakosság elmenekült a szigetről. Később a szláv lakosság is kereszténnyé vált. A velencei kereskedőknek éves adót kellett fizetni a neretván kalózoknak a biztonságos hajózás érdekében. 998-ban a sziget Curzola néven velencei uralom alá került. II. Pietro Orseolo dózse felvette a Dalmácia hercege címet. A 12. században a sziget felváltva volt magyar, genovai és velencei uralom alatt, 1255 után ismét a velencei uralom állandósult. 1254-ben - legalábbis a horvát kutatók véleménye szerint - itt született gazdag velencei családból Marco Polo a híres utazó is. 1298-ban Curzolánál győzte le a genovai sereg a velenceieket és ezzel hosszú időre kiszorította őket erről a területről. A csatában Marco Polo is fogságba esett és genovai börtönében írta le kínai útiélményeit. 1358-ban Curzola magyar birtok lett, 1413 és 1417 között a Dubrovniki Köztársasághoz tartozott, végül 1420-ban a Velencei Köztársaság fennhatósága alá helyezte magát. 1571-ben a lepantói tengeri csatában hősiesen védte meg magát a töröktől és a pápától elnyerte a ’’Fidelissima’’ jelzőt. 1797-től előbb francia, majd 1815-ben osztrák uralom alá került. A Monachia felbomlása után 1921-ig olasz birtok volt, majd Jugoszláviához csatolták. 1990-ben a független horvát állam része lett. A városnak 2001-ben 3232 lakosa volt.