Horvátországban is van tél ?

Senj - 1929. február

Amikor egy augusztusi délután kapkodjuk a lábunkat a tucepi strandon, hogy a sétány forró kövén egyik pálma árnyékától a másikig szökkenjünk, nehezen tudunk elképzelni a törölközők helyére egy hóembert. Vagy amikor nézegetjük a decemberi fotókat a pár centis, néhány óráig tartó havazásokról, akkor sem gondoljuk, hogy Horvátországban lehet rendes tél is. 1928 tele is szokás szerint enyhén köszöntött be, az emberek bizakodva várták az 1929-es esztendőt. Ami ezután jött, arra végképp senki sem számított.

1929 újév napjának reggele kellemes enyhe idővel köszöntött az Adriára. Az emberek már készültek a tavaszi munkákra, még nem élt Al Gore és Leonardo di Caprio sem, így fogalmuk sem volt a globális felmelegedésről, időjárásjelentés is ritkábban volt, az is főleg inkább a szomszéd lábujjának sajgásából volt levezetve tudományosan. Mivel ebben az időszakban még csak kevés helyen használták a meteorológia fejlettebb technikáját és a fővárosban is csak pár éve jelentek meg rövidtávú előrejelzések, az emberek nem tudtak felkészülni, de ha tudták is volna, a drámai eseményeket akkor sem akadályozhatták volna meg.

November decemberben nem esett a hó, az emberek kezdtek panaszkodni, hogy ez inkább tavasz, nem is tél. A korabeli susak-i újság arról cikkezett, hogy még néhány hét és februárban már akár úszni is lehet a tengerben. Január első napján az Adria és Skandinávia fölött egy-egy nagynyomású ciklon alakult ki, melyek kiterjedtek Oroszország felé és megnyitották az utat a hideg sarkvidéki levegőnek. És Horvátország belsejében elkezdett esni a hó...

Gospic - 1929. február 4.

A hónap eleje még tűrhetően alakult, január közepén azonban új, intenzívebb  havazás kezdődött, amely Dalmácia felé vette az irányt. Zágrábban a villamosközlekedés elkezd akadozni, de a rosszabb sors a horvát és jugoszláv vonatokra jutott. A gőzmozdonyokat és a menetrendet "normál" körülményekre tervezték. A horvát közlekedés nem volt felkészülve arra, hogy januárban a Gorski Kotar hegyei közt méteres hó van. Elakadt a postai kézbesítés és a gyógyszerszállítás. Az újságok megírták, hogy Zágráb olyan benyomást kelt, mint egy távoli kis falu, a házak alig látszanak, az utcákat szűk folyosókká váltak a több méteres hóban. Éhes farkasok menekültek Boszniából Dalmáciaba, ahol szarvasmarhákra, kutyákra támadtak a partvidéken. De a régióban máshol is kirívó meteorológiai adatok keletkeztek. 1929 januárjában Szicíliában -26 ° C-ra csökkent a hőmérséklet, a görög Thessalonikiben mértek -33 ° C -t is. Splitben is hó esett,  -5 ° C fok volt, de Dubrovnik is kapott 20 cm havat.

Cetinje Kaffe - 1929

Szélsőséges hideg volt Európa-szerte. Szarajevóban -27 ° C, -35 ° C Varsóban és Helsinkiben -55 ° C fokot is megtapasztalhattak. Az üzemanyaghiány miatt az iskolákban felfüggesztették a tanítást. A Száva folyó befagyott teljes szélességben. Február közepén talán az évszázad a legerősebb szele fújt a Velebit partjainál. A megsérült gőzös "Ante STARČEVIĆ" Senjnél belefagyott a tengerbe, sajnos nem sikerült megmenteni. Az országban több helyen nyilvános konyhákat és melegedőket nyitottak.
Február 4-én Gospić-ban a hőmérséklet -36 Celsius fok. Eddig ez a legalacsonyabb hőmérséklet valaha Horvátországban. 1942 januárjában ugyanitt -32,6 Celsius fokot mértek, tehát nem hajszálon múlt a rekord. A hó magassága elérte a 285 cm-t. Zágráb is megtapasztalta, amit eddig soha: a hőmérséklet 24-én mínusz 27 fokra esett. Gorski Kotarban a hideg miatt húsz ember halt meg.

A hegyekben a hótorlaszok elérték a négy métert. Néhány nappal azután, hogy megszakad a vasúti forgalom Dalmácia és az ország többi része közt, Dalmácia szinte teljesen megbénult. Még a legdélibb országrészben is a hőmérséklet -10 ° C alá csökkent, február 3-án Dubrovniban -11 ° C -ra ébredhettek a lakók.

Az ország legnagyobb szigete KRK hirtelen Szibériává vált. Különösen érintette Dubašnica környékét. A hóval borított mezőkön a mezőgazdasági termelők nem tudtak mit kezdeni a haszonállatokkal. 1929. februárjában sarkvidéki tél köszöntött be Krk-re. Az emberek bútorokkal gyújtottak be, hogy meg ne fagyjanak. A Stara Baska-i nyájban szinte minden a juh elpusztult. Košljun szigetére át lehetett gyalogolni, mert a tenger körülötte teljesen befagyott, a szerzetesek több alkalommal át is sétáltak Krk-re. A szigeten néhol három méteres volt a hó.

JavaScript must be enabled in order for you to use Google Maps.
However, it seems JavaScript is either disabled or not supported by your browser.
To view Google Maps, enable JavaScript by changing your browser options, and then try again.

A tél ott mutatta ki igazán a foga fehérjét, ahol ehhez egyáltalán nem voltak hozzászokva. A tengeren, a szigeteken ahol havat általában soha nem látnak. De ekkorát biztosan nem. Pag-on elpusztult 12 000 juh, az északi Adriai-tenger  egy része befagyott, így a csónakok és hajók sem tudtak közlekedni, akárcsak a megbénult vonatok. A mindennapi életritmus teljesen felborult, Rijekában az emberek napokig nem jöttek ki a házaikból, ivásra az elolvadt havat és jeget használták mert víz nem volt, elmaradt a hagyományos karnevál is, annak ellenére, hogy a Karnevál azt állítja magáról, hogy semmi sem akadályozza meg:)

Az extrém télnek senki sem látta a végét, az emberek kétségbeesve találgatták, vajon egy új jégkorszak kezdetének lesznek-e a tanúi. A meteorológusok cáfolták ezeket az állításokat. A folyók torkolatában néhol 50 cm vastagságú jeget is megtapasztalhattak. A február végén a hó kezdett kopni szerte az országban. Amikor az emberek úgy gondolták, hogy itt a tavasz, február 28-án jött egy új front, a sarki levegő kombinálva jelentős nedvességtartalmú felhőkkel. Ez ismét szokatlan nagy havazást hozott. A huszadik század leghidegebb tele volt a 1928/29-es. A rettenetes hidegben a burgonya és egyéb élelmiszerek megfagytak még a pincékben is, az enyhébb időszak beköszöntével ezek ehetetlenné váltak, kidobásra kerültek.

Csak március közepe felé, miután majdnem két teljes hónapon át fagypont alatti hőmérséklet volt, kezdett a helyzet normalizálódni. Manapság, amikor a tévé előtt mérgelődünk, vagy az újságok szalagcímeit olvassuk fejcsóválva az időjárás "terrorjáról", mert kidőlt pár fa a kempingben, akkor emlékezzünk erre a télre. Azóta is volt már keményebb hideg évszakunk, de ilyen még soha. Persze a mostani technika és erőforrások teljesen máshogy alakítanák az erőviszonyokat, de ma sem biztos, hogy győznénk ebben a küzdelemben. Mindenestre remélhetőleg most még minimum 50 évig nem lesz még hasonló tragikus tél sem.

Na de most már tényleg itt az ideje a tervezgetésnek !

Ha élményeid vannak, vagy csak tervezed őket, ha láttál valami érdekeset, vagy csak mesélni szeretnél Horvátországról, tedd meg !

horvatorszag.me/blog